Bemutatkozik a történelem illatú, gyönyörű Eszék. Te ismered?

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Eszék lakosságában már Trianon előtt is a Horvátok voltak túlsúlyban.  1910-ben 31 388 lakosából 12 625 horvát, 11 269 német, 3 729 magyar, 2 889 szerb, 432 cseh, 155 szlovén és 105 szlovák volt. Ma ez a helyzet (természetesen) még inkább eltolódott: 2002-ben 114 616 lakosából 99 234 horvát, 8.767 szerb, 1 154 magyar, 480 albán, 211 bosnyák, 169 szlovén, 124 cigány, 39 cseh volt. Ennek ellenére sok magyar szó hallatszik Eszéken, ajánlhatok egy éttermet is, amelyet magyarok visznek.  Az óvárosban természetesen nagyon erősek a Monarchia nyomai. Sajnos a Délszláv háborúé is… A gyönyörű ódon falakon még mindig meglátszanak a lövések nyomai, sőt ez a város életére is nagy hatással volt. A korábban szépen fejlődő Eszék ma nem tartozik a kiemelkedően prosperáló városok közé. Új negyede leginkább Miskolcra emlékeztet… De az óváros!!!

 

Ahhoz, hogy értsük és értékeljük a várat, meg kell ismernünk Eszék Ezer éves magyar történetét!

Már I. István  idején létezett a település, itt vezetett a várakat összekötő hadiút. Ez az út volt az útvonala a szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is.

A török időkig magyar lakossága volt. A török 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken, 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván II. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt.

 

1687-ben foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba német telepeseket hoztak, akik a 1945-ig a lakosság többségét alkották. Eszék vára 1712-ben épült, ma egyike Horvátország legnagyobb erődítményeinek. 1809-ben Eszék szabad királyi város lett.

 

Eszék ostroma 1849. február 14-én az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar részről legsúlyosabb veszteségekkel járó ostroma volt, melynek során az erőddel három zászlóaljnyi (kb. 4500 főnyi) gyalogságot és számos löveget vesztett. A vár elhelyezkedéséből adódóan nem játszott később sem komolyabb szerepet a szabadságharc hadműveleteiben, de kardcsapás nélküli feladása súlyosan érintette a magyar hadvezetést a téli hadjárat egyik legnehezebb szakaszában.

 

A vár maga valóban csodálatos és hatalmas. A Dráva partjáról pompázatos látványt nyújt, érdemes körbesétálnunk. A vár mellé kihelyezett ágyúsor nagyon jó fotótéma, a bástyán lobogó zászlóval együtt. A bástyákra fel lehet mászni és meg lehet csodálni a Drávát felülről valamint az óváros egy részét. 

 

Az óváros napközben szinte teljesen kihalt. Ha nem este érsz oda a kávézók, éttermek üresek. Meleg nyári estéken a szieszta végeztével megtelnek a terek, nagyon hangulatos valamelyik étterembe beülni merengeni a magyar-horvát közös múlton.

 

 

 

A Dráva partról visszatérve vessük be magunkat hát az óváros utcáiba, tereire, próbáljuk meg elfelejteni a 1991 és 1993 közötti több szerb ostromot, mely során mintegy 1000 ember esett el itt…. Az eszéki óváros után sétáljunk végig a Dráva partján, haladjunk el a jachtkikötő mellett és nézzük meg a Szent Péter és Pál római katolikus nagytemplomot.  Eszék egyik jelképe a vörös téglás neogótikus épület, amelyet egyetlen Eszékre látogató turista sem hagyhat ki. A katedrális építtetője Josip Juraj Strossmayer püspök volt.

 

 

 

Eszék már a római időkben is jelentős keresztény központnak számított. I. u. 100 körül itt prédikált I. Kelemen pápa, egyben megalapította a település püspöki székhelyét. Az V. században az avarok feldúlták a várost. Az eszéki kereszténység csak Szent István király idején indul ismét fejlődésnek. 1332-ben már plébánia működött a településen, amely a pécsi püspökséghez tartozott. 1525-ben a várost a törökök foglalták el. Csupán 1687-től, a török kiűzésétől lehet nyomon követni egy folyamatos fejlődést a város egyházi életében. A település ekkor az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott, majd később a đakovo-szerémségi püspökséghez került. A felsővárosi plébániát az Óvárostól nyugatra alapították meg, itt épült az első plébániatemplom 1732-ben, amely a 19. századra az egyre növekvő gyülekezet miatt túl kicsinek bizonyult.

 

Én nagyon szeretem Eszéket, szeretek ott barangolni, azt gondolom érdemes mindenkinek ellátogatnia ide és megcsodálnia ezt a gyönyörű horvát-magyar várost!